mindenről a saját perspektívámból

Napjaink

2020/02/26. - írta: Bogdán Barna

fantasy-3313964_1920.jpg

Stefan Keller képe a Pixabay -en.

Napjainkban egyre szembetűnőbb az okostelefonok térhódítása. Míg régebben csak a fiatalok körében hódítottak, manapság már az idősebb korosztály is egyre nagyobb függőjévé vált ezeknek az eszközöknek. Viszont ami egyre inkább aggasztó problémává kezdett válni, az pedig az, hogy az emberek minnél többet használják az okostelefonjukat, annál inkább kezdenek közömbösség vállni, elbutulni, és egy bizonyos idő elteltével már a legalapvetőbb dolgokat sem tudják, a memóriájuk lényegesen romlik. Az internetnek köszönhetően az emberek minden olyan információhoz hozzájutnak, ami többnyire felesleges számukra a mindennapi életben, viszont megnyitva a Facebook-ot, máris olyan tartalmak tömkelege kerül hirtelen a látókörünkbe, és olyan hirtelen, hogy az agyunkat teljesen lefárasztja, sőt emocionálisan is változhat állapotunk mindezek hatására, hogy csak néhány példát említsek, kiakadhatunk, felháborodhatunk, depresszióssá válhatunk stb. Ezekkel az érzelmi állapotokkal, amelyek az internet használata során alakulnak ki bennünk, az elkövetkezendőkben részletesebben fogok foglalkozni, és elemzem őket. A másik lényeges szempont, amit érdemes megemlíteni, ha az online életről beszélünk, az pedig az élettől való elidegenülés, mivel képesek vagyunk úgy eltölteni akár órákat is, hogy tudomást sem veszünk a környezetünkről, sem saját életünkről. A teljes elidegenülés kezelése komoly gondokat fog okozni a jövőben, mivel a digitális- és a valós élet között hatalmas a szakadék, mégha elsőre nem is annyira szembetűnő ez az emberek számára. Az internetes világba lassan odáig jutunk, hogy a felhasználók bármit elolvasnak, azt igaznak hiszik, nem képesek megkülönböztetni a valós információt a fals, kitalált információktól, az átverésektől. Az emberek nagyrésze sajnos nem tudja észszerűen használni az internetet, nem képes szűrni az információkat, nem észleli sokszor a felesleges görgetésekkel eltelt időt, és végül függővé válik. Rá kell jönniük az embereknek arra, hogy az internet használata, akárcsak az alkohol fogyasztás, csak mértékkel ajánlatos, és az online életben sem szabad bambának lenniük, tudatosan kell használniuk az internetet, és nem szabad hagyniuk, hogy az befolyásoljaű, akár érzelmileg tönkretegye az életüket. Nap mint nap fejlesztenünk kell a gondolkodásunkat és a figyelmünket, rá kell látnunk teljesen a dolgokra, meg kell tudnunk különbösztetni a valósat a hamistól, az átveréstől, a mögöttes jelentésű dolgokra oda kell figyelnünk, és nem szabad engednünk, hogy az eszköz a zsebünkben okosabb legyen nálunk, és átvegye az életünk irányítását. Az életünket mi kell irányítsuk, mi kell célokat kitűzzűnk magunk elé, nem szabad engednünk, hogy elvegyék az eszünket. Régebb az embereket a kommunizmus alatt irányították, de a nép ezzel tisztában volt. Manapság már demokrácia van a világ nagyrészén, viszont ma már nem egy politikai rendszer irányítja az emberek életét, gondolkodását, hanem nem más mint maga az internet. És ezt az emberek tulajdonképpen maguknak köszönhetik, mert nem használják az eszüket, nem tudatosan élik az életüket, és alárendelik magukat a folyamatos információ áradatnak, és nem tudnak betelni vele, csak görgetnek és görgetnek, sokszor görnyedten egy kényelmetlen testhelyzetben ülve. Végül eltelik megannyi perc, óra, nap, hét, hónap, év, majd évek, és közömbössé vállnak, belefásulnak az életben, mivel az internet nem tud számukra semmilyen élmény nyújtani, ami az élet velejárója, nem fejlődnek, nem szereznek élettapasztalatot, mindezek következtében pedig jöhet az elbutulás, bármi és bárki képes lesz őket befolyásolni. De tegyük hozzá, hogy ez csak a digitális élet árnyoldala, ami így tegnap fogalmazódott meg bennem, mikor a klinikán várakoztam, és rengeteg ember szintén ugyanígy tett. Amint beléptem a váróterembe pedig az a szomorú látvány tárult a szemeim elém, hogy miközben várakoznak, mindannyian a telefonjukat nyomkodják, idősek és fiatalok egyaránt. Kissé már frusztráltan kezdtem érezni magam, így hát elővettem egy könyvet a táskámból, és elkezdtem olvasni... Fontos megemlítenem, hogy én nem ítélem el az embereket semmilyen problémájuk, függősségük, bármilyen gondjuk miatt, én csak szeretném megmutatni, hogy lehet tudatosan is élni, úgy, hogy jelen vagyunk az élet mindenegyes pillanatában, és megéljük azokat, nem pedig csak sodródunk az árral, a gondolkodásunk és a döntéseink pedig nem a mások befolyásolása által alakul ki. Az emberek sokaságára jellemző a "csordaszellem", tehát mindenben egymást követik, legyenek azok bármilyen trendek, viselkedések, függőségek, bármi. Ha valaki másként kezd viselkedni közülük, arra általában hamar felfigyelnek, mert kitűnik közülök. Célom, hogy egy új színt vigyek a hétköznapokba, és valahogy ráébresszem az embereket arra, hogy ahogyan élnek, az legtöbb esetben az ő döntésük miatt olyan amilyen, ők határozzák meg a sorsukat, még akkor is, ha sokaknak göröngyös az életútjuk, ötvözve rengeteg akadállyal, akár megannyi lelki és testi problémával és betegséggel, de ha fejben elég erősek és kitartóak, ha sosem adják fel, akkor képesek változtatni az életükön, csak tenniük kell ezért, nem szabad kifogásokat keresni. Az élet nehéz, ne tegyük mi magunknak még nehezebbé, rajtunk múlik, hogy élünk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr2115492826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása